Ne sírj kislány, minden tavasz tovaszáll

Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
ne várj rám a Duna-parton
kicsi lány, csacsi kis lány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet,
nézd az öreg Citadella kinevet.
Jön majd más, ki szeret téged,
hidd el kislány ez az élet, rohanó suhanó szó.

Úgy múlnak a napok, oly egyedül vagyok,
oly üresek az éjszakák, de jó is volna egyszer nem gondolni Rád.
Szól a régi dal, az emlék felkavar és fáj az elmúlt boldogság,
S gondolatban újból elmegyek hozzád.

Reggelre már, álom tovaszáll,
kijózanít az első napsugár.
Reggelre már az álmok ritkán fájnak.
És múlnak a napok,
És egyedül vagyok és fáj elmúlt búcsú.
De jó is lenne egyszer nem gondolni Rád.

Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kis lány.

Ne sírj kislány, feledd el a nevemet,
Nézd az öreg Citadella kinevet
Jön majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

/szövegíró : Dr Sándor Jenő/