Hofi Géza : Egy kiöregedett vadászkutya dala

Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt!

Az évek jaj, szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
Lábam szívem már nem fiatal,
Az ígéreteekből maradt egy dal.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet,
Értetek a szívem majdnem megszakad.

Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad.
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad!

Nem tudom én mit hoz a holnap,
Az új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonyítani.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett az "i"!