Egy Hofikedvelő története:

Mentünk a Mikroszkóp Szinpadra, vadonat új feleségemmel - 1978 - és mesélem neki, hogy tekintettel arra, hogy nagyon szegény voltam, albérletben laktam és nappal 5 órát dolgoztam az Egyesült Gyógyszergyárban este pedig 4-10üig ültem a Tarcsay Vilmos utcában a Rázsahegyi sziniakadémián, anyám úgy segitett, hogy kéthetente küldött Zalából egy kis csomagot. Abban volt a hazai, egy kis kolbász, szalonna, sonka, na meg az imádott mákospalacsintám. Amikor megjött a csomag vittem be a suliba a romlandókat, köztük a palacsintát. A Géza mindig jött: palacsinta? mi van a muter sztrájkol? De amikor volt, esküszöm két harapással kivégzett egyet. Imádott enni.
Megérkeztünk a szinházba és már rég megbántam mi a nyavalyának kell ilyeneket mesélgetnem, még azt hiszi a nejem, hogy verem itt a mellemet...
Beültünk az első sorba - tiszteletjegyem volt a Komlóstól - és a műsor úgy kezdődött, hogy a Hofi fel volt akasztva és azt játszotta - már akkor is - hogy ő a magyar népgazdaság. Na és ossza mépg az oszthatatlant is és akkor kinyilik az éjeliszekrény és potzognak ki belole az ágytálak. Na most mi lesz. Ki a turónak kell ennyi ágytál. De mindjárt felsorolta semmi baj lesz belőle kőmives kanal, foncsorozva tükör, majd a végén odament az éjeliszekrényhez amelyiken volt egy rezsó és ott huzogatta és mondta: na meg palacsintasütő. Aztán felkapta, odajött hozzánk és azt mondja: tartsd a markod és beleforditott egy meleg palacsintát. Majd a szinpadról visszaszólt: ne haragudj nincs benne mák.
Igy marad meg nekem amig élek. Nagyszerű pasas volt.