2012. december 30., vasárnap

Újabb év vége Hofi nélkül...

De...

....egy szorgalmas Hofi fan csinált egy csúcsszuper Hofi videót 2012-ről...


2012. november 1., csütörtök

A Soproni és Hofi Géza...

Hofi 3D-ben - Köszi Huszár!

Visszaemlékezés Hofi Géza előadóművészre-Malek Miklós, zeneszerző

Hofi kedvenc karosszékében ....


Utána kellett néznem, mennyi ideje is jelentették be, hogy meghalt. Mert nem tartom számon. Vagyis inkább az a helyzet, hogy nem halt meg. Még akkor is ezt hiszem, ha olykor kibaktatok Farkasrétre, s a sírja mellé ültetett kispadon beszélgetek hozzá. Pár lépésre Honthytól és Latinovitstól, kék íriszek őrzik álmát. Mi pedig emlékét. Poénjait, fintorait, dalait.

A kis-Madách kirakatában a plakát emlékszik még arra az 1600 estére, amikor kedden és vasárnap besétált beszélgetni a közönségével. Velünk. Vendégei voltunk. Talán azért is szerette annyira a Madách-Kamarát, mert egy lépésre az Anker-köztől, olyan volt, mint lakásának a vendégszobája, ahova sokszor csak átugrott otthoni öltözékében, belebújt az elnyúlt kockás zakóba, kitaposott vászonpapucsába, és bement a színpadra elmondani, mit is tapasztalt éppen a nagyvilág dolgaiból.

Felesége, Ildikó pedig megvárta minden este, hogy elbúcsúzzon a vendégektől, és csendesen, karöltve hazasétáltak a szomszédos bérházba.

Sokan bántották, és próbálták megalázni. (Hogy ettől nagyobbaknak tűnjenek talán...) Érthető hát, hogy bizalmatlan volt, zárkózottan élt, nem járt társaságba. Nem vette fel a telefont sem, csak miután üzenetrögzítőjén olyan hang hagyott üzenetet, akit szívesen hívott vissza.

Lehet, hogy egy időben színművészek, politikusok és fejesek is szívesen "bevállalták" volna a Hofi barátságát. Hofi azonban már nem vállalt be senkit, átlátott ezen a világon. Egyedül a kőbányai munkások érezhették őt havernak. És azok, akik őszintén közelítettek Hozzá.

Azt nem tudom, az angyalokkal összebarátkozott-e odafenn. Egy biztos: Szent Péter paródiáján már ők is jót derültek.

...Mert ezt Őszentsége sem úszhatta meg!

Egy alkalommal azt mondta:

"Büszke vagyok rá, hogy az én poénjaim nem mentek soha az öv alatti részekre, mert az nagyon olcsó és szánalmas poénkodás lenne!..."

Most mégis azt hiszem, Géza bácsi is poénkodna azon, hogy ... 76. Ennyi éves lenne most

Egy csoporttárs emléke...


A Hofit az életében ismerték el s pont attól volt oly népszerű. Mi növendékek - Rózshegyi Sziniakadémia - már akkor nevettünk végig estéket, amikor Debrecenből haza jött Pestre és bejött a suliba. Valójában pantomin humoristának indult és zenés paródiákat csinált. 65-ben már a Moulinba dolgoztam amikor az Operett presszóban összefutottunk. Beszélgettünk. Akkor jött haza Németországból. Dolgozni akart. Nálunk már kész volt show és a Révait - Pannónia Vállalat - arra kértem nem tudunk e valamit adni neki. Röviden az EMKÉbe került ahol Szenes Iván rendezte a showt és a stár a Koós Jani volt. Itt indul el a népszerűség útján a Hofi-Koós kettős. Sokat köszönhet a Koósnak. Aláirt szerződésem volt vele amikor a szive bemondta az unalmast. Sajnos nem épült fel igazán soha.
Óriási egyéniség volt. Ma boldogtalan lenne. Valami földöntúlit tudott, valami megfoghatatlant. Isten nyugtassa. Van egy palacsinta sztorim is vele...

Egy Hofikedvelő története:


Mentünk a Mikroszkóp Szinpadra, vadonat új feleségemmel - 1978 - és mesélem neki, hogy tekintettel arra, hogy nagyon szegény voltam, albérletben laktam és nappal 5 órát dolgoztam az Egyesült Gyógyszergyárban este pedig 4-10üig ültem a Tarcsay Vilmos utcában a Rázsahegyi sziniakadémián, anyám úgy segitett, hogy kéthetente küldött Zalából egy kis csomagot. Abban volt a hazai, egy kis kolbász, szalonna, sonka, na meg az imádott mákospalacsintám. Amikor megjött a csomag vittem be a suliba a romlandókat, köztük a palacsintát. A Géza mindig jött: palacsinta? mi van a muter sztrájkol? De amikor volt, esküszöm két harapással kivégzett egyet. Imádott enni.
Megérkeztünk a szinházba és már rég megbántam mi a nyavalyának kell ilyeneket mesélgetnem, még azt hiszi a nejem, hogy verem itt a mellemet...
Beültünk az első sorba - tiszteletjegyem volt a Komlóstól - és a műsor úgy kezdődött, hogy a Hofi fel volt akasztva és azt játszotta - már akkor is - hogy ő a magyar népgazdaság. Na és ossza mépg az oszthatatlant is és akkor kinyilik az éjeliszekrény és potzognak ki belole az ágytálak. Na most mi lesz. Ki a turónak kell ennyi ágytál. De mindjárt felsorolta semmi baj lesz belőle kőmives kanal, foncsorozva tükör, majd a végén odament az éjeliszekrényhez amelyiken volt egy rezsó és ott huzogatta és mondta: na meg palacsintasütő. Aztán felkapta, odajött hozzánk és azt mondja: tartsd a markod és beleforditott egy meleg palacsintát. Majd a szinpadról visszaszólt: ne haragudj nincs benne mák.
Igy marad meg nekem amig élek. Nagyszerű pasas volt.

Érdekes politikai ellenzéki reklámfogás...


Hofi Sírja....


Hofi Géza : Próbálj meg lazítani!


Mit látsz a téren? Ki áll kevélyen talapzatán? Egy kőszobor!
Kezével bőszen szorítja íját, bikamód komor.

Hé! Hé! Hé! Öreg harcos! Ne feszítsd túl az íjadat!
Hé! Hé! Hé! A kőszíved megszakad.
Lazítani! Próbálj meg lazítani!
Nem győzlek tanítani, hogyan csináld.
Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek
És aztán megint mehet minden tovább.

Fárasztó sportág a pénzvadászat, pihenni közben nem lehet.
Ez is kell hozzá, az is kell hozzá, ugye, emberek?

Szeretlek édes, amire képes vagyok, azt érted megteszem..
De már a tempó, amit te diktálsz nem való nekem.

Szép, szép, szép, mikor éjjel hozzám bújsz oly lelkesen.
S éneklem a kedvenc slágerem:
Lazítani! Próbálj meg lazítani!
Nem győzlek tanítani, hogyan csináld.
Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek
És aztán megint mehet minden tovább.
Kell egy kis dadadada...


/szövegíró : Hofi Géza - Szenes Iván/

Hofi Géza : Minden asszony életébe


Minden asszony életébe jön egy pillanat,
S úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.

A férjében minden áron csak hibát keres,
S ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy: Szeress.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,
S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,
De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

Ismeretlen vágyak, fények táncol a szemén,
S a lelkében harcot vív a bűn és az erény.

Minden asszony életébe jön egy pillanat,
De boldog Ő csak akkor lesz, ha mégis hű marad.

De boldog Ő csak akkor lesz, ha végleg hű marad!

Minden asszony életébe jön egy pillanat.

Hofi Géza : Egy kiöregedett vadászkutya dala


Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt!

Az évek jaj, szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
Lábam szívem már nem fiatal,
Az ígéreteekből maradt egy dal.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet,
Értetek a szívem majdnem megszakad.

Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad.
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad!

Nem tudom én mit hoz a holnap,
Az új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonyítani.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett az "i"!

Ne sírj kislány, minden tavasz tovaszáll


Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
ne várj rám a Duna-parton
kicsi lány, csacsi kis lány.

Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet,
nézd az öreg Citadella kinevet.
Jön majd más, ki szeret téged,
hidd el kislány ez az élet, rohanó suhanó szó.

Úgy múlnak a napok, oly egyedül vagyok,
oly üresek az éjszakák, de jó is volna egyszer nem gondolni Rád.
Szól a régi dal, az emlék felkavar és fáj az elmúlt boldogság,
S gondolatban újból elmegyek hozzád.

Reggelre már, álom tovaszáll,
kijózanít az első napsugár.
Reggelre már az álmok ritkán fájnak.
És múlnak a napok,
És egyedül vagyok és fáj elmúlt búcsú.
De jó is lenne egyszer nem gondolni Rád.

Ne sírj kislány minden május tovaszáll.
Ami elmúlt nem jön vissza soha már.
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna parton,
Kicsi lány, csacsi kis lány.

Ne sírj kislány, feledd el a nevemet,
Nézd az öreg Citadella kinevet
Jön majd más, ki szeret téged,
Hidd el kislány ez az élet,
Rohanó, suhanó szó.

/szövegíró : Dr Sándor Jenő/

Levél a fiúgyermeknek Aputól


"Május elsején, az idők szavára hallgatva, televettem a kádat benzinnel. Ne röhögj, te is televetted. Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz. Úgy sajnáltam. Úgy sajnáltam. Hogy nem gyújtott rá."

Tudod, te hétéves, fekete szem? fiúgyermek, vannak olyan dumák, amiért az ember örökké hálás marad. Olyan dumák, amiken haláláig röhög.

Emlékszel? Ma délelőtt tíz körül megkértelek, hogy állítsd a videót felvételre. Emlékszel arra a testes emberre, aki a végén kiöregedett vadászkutyákról énekelt?

"Egy kiöregedett vadászkutya vonyítva ül a kátyúba, a hűséget én nem csak mutattam, emlékezz rá, érted ugattam."

Kifogtad, fiam. Mert nem szokott ő szomorú nótákat énekelni. Értened sem kell még ezt az egészet. Igen, mosolygok írás közben, és akkor mi van?

Nem fiam, nem mesélek vicceket a gépnek, bolond sem vagyok, menjél be a szobádba, hagyjál dolgozni, golyózzál, vagy valami. De ha mindenképpen kíváncsi vagy, az anyós tényleg nem gyújtott rá. És én nem sajnálom.

Mert a fürdőkádnyi benzin helyett – cserébe – már nagyon sokszor felrobbant ez a pár mondat. És hiába tudta mindenki, hogy azon a május elsején, amikor a kádat televették benzinnel, a mama sajnos nem gyújtott rá, ez a néhány szó mindmáig tűz- és robbanásveszélyes.

És a kisz Halászon is röhögök, itt a gép előtt, aki a szocialista brigádnaplót írta mindig, és amikor a brigád a sörpénzből csak harminc deka kenyérre valót akart félretenni, hogy valami kaja is legyen, a kisz Halász kétségbeesetten így szentségelt:

"Minek annyi kenyér! Ránk szárad."

És röhögök azon, amikor ez az ember, aki énekel a szobában a videón, a Halásszal elmegy téeszt patronálni, ahol az egyik tehén felfújódik. ("Úgy égett a pofám. Úgy égett. Mikor a Halásznál a pumpát megtalálták.")

És a Józsi bácsin vigyorgok csöndesen, akinél megjelent két bőrkabát, és azt kérdezte tőle: "Józsi bácsi! A disznó mennyit fog fialni?"

Ennyire hülye kérdést Józsi bácsi nem mindennap hallott. A harmadik pofon után azonban azonosult:

"Hát mennyi a terv, elvtársak?" Megmondták neki, hogy nyolc. "Hát akkor nyolcat fog fialni"? mondta megszeppenve. De megkérte az elvtársakat, hogy ezt azért beszéljék meg a disznóval is. Mégis csak egy szinten vannak vele.

Azt kérded, hogy végül menynyit fialt a disznó? Jogos. Hatot fialt. A bőrkabátok viszont hét kismalac hírét adták tovább, mert az mégis csak közelebb van a tervhez. A főnökeik viszont nyolc malacról írtak jelentést, hogy rendben legyen a vállalás. Azok főnökei pedig – igen kisfiam, minden főnöknek főnöke van –, már kilencet írtak be. Már kilencet írtak be Józsi bácsi neve mellé a kockába, hogy túlszárnyalják a nyolcat.

Így aztán Tar vezérhez – az igazi nevét ne kelljen most kiejtenem –, már tíz kismalac híre jutott, így a visszhangos nagygyűlésen be is jelentette, milyen sok itt a disznó. Meg is kérdezték tőle: "Mit csinálunk ennyi disznóval?"

"Nyolcat eladunk külföldre, kettőt pedig megeszünk mi" – mondta a Tar.

Hogy lehetne hat disznóból nyolcat eladni, úgy hogy kettő megmaradjon nekünk? (Igazán jó kérdéseid vannak. Nem vagy te elveszett kölök.) A válasz: hát sehogy. Hogy akkor mit ettek az emberek?

Keveset ettek, sokat dolgoztak.

Azt kérded, miért mosolygok ezen mégis?!

Hallod azt a testes embert, aki a videón a kiöregedett vadászkutyákról énekel? Ha tudták, hogy este ő lesz a tévében, az utcák is kiürültek. Még a félig megholtak is párnával támasztatták ki hátukat, ott ült a tévé előtt egy egész ország. Kikerekedett szemmel figyelték minden szavát, mert feleslegesen soha nem beszélt, és soha nem hazudott, mert becsületes bohóc volt, tudod? És az emberek röhögtek, röhögtek rajta és vele együtt saját magukon, lehetetlen világukon. Amikor aztán vége lett, és a félig holtak kivették a párnát a derekuk alól, hanyatt feküdtek, és egyszerűen meghaltak. Az egészségesek meg egyszerűen tovább éltek.

Mikor apád gyerek volt, nem is azon nevetett, amit ő mondott. Azt apád nem mindig értette. Ültem a szobában, vigyorogva forgattam a fejem, és azt mondtam magamnak a szüleim láttán: "Ilyen nincs. Ezek teljesen megőrültek. Lehet, hogy végre minden rendbe jön, és holnaptól iskolába se kell mennem!"

Hát körülbelül ezért kezdődik mind a mai napig így egy magyar nyelv? mondat: "…A Hofi is megmondta…"

Mert így hívták, fiam. Hofi. Hagyd most azt a lekváros kenyeret. Gyere ide velem szembe! Állj rendesen! Hétéves vagy. Illene már megtanulnod a nevét.

Mondd utánam! Hofi Géza. Hofi Géza. Az üveggolyót mint távolságot megkapod. Pénz nincs. Most ez a legkevesebb és a legtöbb, te gyerek, hogy ezt most, ezen a szent napon megtanítom veled.

Namost már tényleg menj a szobádba!

Mi? Most minek jössz viszsza? Mit kérdezel? Hogy a disznós Józsi bácsi nevetett-e? Hát persze! Te Máté! Éppen olyan ez, mint amikor egyszerre esik az eső és süt a nap. Pont olyan volt, amikor Józsi bácsi ott ült a tévé előtt és Hofi Gézát nevette. Hallotta a kérdést megint: "A disznó mennyit fog fialni?" És röhögött, megkönnyebbülten, hogy ez ma már csak vicc.

Nevetett, igaz, hogy közben a könnyei csorogtak a pofonok miatt, de legalább nevetett, és ez volt a lényeg.

2012. szeptember 28., péntek

Hofi az " Élelem Bére" egyik felvételén...


Fotó a " Tiszta őrültek háza" egyik előadásának felvételén...


Hofi az " őrültek háza" c. előadása utáni aranylemez átadáson...


Hofi a "Temetném a munkát" felvételén...


Hofi felmondólevele a 60-as évekből....


Hofi Géza a Heti hetesben

TV2 is megemlékezett hofi 10 évvel ezelőtti haláláról...

Hofi idézetek "BEST OF"


– A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...
– A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
– Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
– Művész úr, régen láttam!
– Ja, régen én is.
Anyósom fekszik az ágyon:
– ...Jaaaaj. ...Meghalok... Egy pók mászik a plafonon...
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?
– Zsömle, te barom!
Aztán jött a roham ám...
Mentem is az ágy alá.
Találkoztam két kacsával...
Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, ...aztán tele lett az is...
- Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?!
- Mennyi a terv, elvtárs?
− 14!
- Ezt megmondták a disznónak is? Azé’ jobb, ha maga beszél vele, mégiscsak egy szinten vannak...
Malac jön ki a disznóból. Disznó pedig a kocsmából.
...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenzné, meg az ura... Cenzúra.
Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!
Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás...
Képzeld el, előbb próbából fölakasztottam magam. Hát, valahova kötődni kell, tudod hogy van...
Felakasztva himbálództam, mert kurva huzat volt tudod, elütöttem a tizenkettőt, ...meg a professzor urat – há’ mé’ mászkál arra, nem?
Nyakamba tábla is, ki volt írva: “Lengő teher alá ne állj!” – Aztán képzeld el, himbálództam, aszongya a professzor úr nekem, aszongya: “Mi van, nyolcaska? Száradunk-száradunk?” – “Az Isten fölvitte a dolgomat”- mondom neki.
Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!
Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!
- Kérek 1 kiló fejhúst!
- Nincs.
- Hát akkor, 1,5 kiló pörköltnek valót!
- Nincs.
- Hát akkor, 1 kiló pacalt!
- Nincs.
- Hát akkor, 40 deka sonkát!
- Nincs.
- Hát akkor, 2 kiló oldalast!
- Nincs.
- Hát akkor, 1 kiló lábszárt!
- Nincs.
Főnök kiszól a raktárból:
- Józsi! Ki az aki ennyire válogat?
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is... (A diliházas jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)
Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?
– Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor!
Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van?
Egyébként haragudj arra, aki kinevezett!
Az elvtárs érzékeny, nézz oda!
Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. ...hátha odaadja a perselyt.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.
Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni - csalni - hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből.
Mi az: 30 kiló és legel?
Holnaptól Te!
Magyarországra miért jön a pápa?
Feladja az utolsó kenetet.
Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
A kapitalistáknak most rossz, nálunk meg azért nem jó...
Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni?
Én vagyok a magyar szocializmus!
Mi van, Gizi, szebbet vártál?
Aranyapám, ez van!
- Apukád partizán volt?
- Nem, de már intézik.
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop...
Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család...
A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.
Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú'? – Úgy meg nem látom a tévét.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S'te, mit csináltál? – Há' rizst.
Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.
Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!...
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem...
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! ...izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, felejtsen el...
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
– Megismer?
Mire az eladó: – Nem.
– Én vagyok a vevő!
Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van.
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes... a felkelés előtt.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: "Le az árdrágítókkal!" – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.
Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kikötözködve nyílt lángon hurkát sütni...! Nagyapám úgy megkergeti a vasvellával, hogy én ma nem vagyok itt, az biztos!
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk
(szab–tara–raram... –hatjuk!).
Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.
...a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!
Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?
Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a cseh 1–et meg a cseh 2–t.
Mit ad Isten, illetve hogy – hogy nem, elvtársak ...
Hogy történt, kérdezi a rendőr:
Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az R–GO´s üvegit. Otthon mindenem megvan, van h–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam.
– Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka ... Aztán jön a bal alsó madárfogás, és a végén nem kell szakítani.
A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja:
– Az úgy, úgy volt, hogy a pénzel a raboló, a pénzel elszáguldott egy Dácsiával.
Puff ezen bukott le, mert mivel tudjuk, elvtársak, a Dácsia, az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik, de speciell száguldani, azt nem.
Veszelka, veszel kabátot?
Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?!
– Brezsnyev elvtárs, ez egy szép meißeni porcelán
Brezsnyev: Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?!
– Brezsnyev elvtárs, hát miért fordítja meg mindig?
Brezsnyev: Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni.
Bedobom a bánatom a Dunába, és a kedves szeretőmet utána,
megtelt már a tarisznya, ..... lettél, .... lettél Mariska,
Jó a képviselő fánk, jaj, de nagy lett a pofánk,
sírva vigad a magyar, éljen a Dunakanyar,
...
Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel.
Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban előttem álltál, ...egy óra múlva meg mögöttem...
Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel. Na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el. Jajj! Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz!
Hogy nem szakad rá a... Leengedi a benzint!!!
Úgy sajnáltam, ...hogy nem gyújtott rá.
Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.


Hofi Géza síremléke.
Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:
– Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni.
– Hogy az Istenbe!
De még nincs vége. Azt mondja erre:
– Puszit nem adsz?
Kész,puff! Kóma, kóma, a komaasszony is.
Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy húsz kórházat végigjárt, de sehol sem tudnak róla.
Mellettem feküdt egy öreg bácsika. Megszólalt:
- Úristen, már megint összeírják a zsidókat és már a H betűnél tartanak?
Kérdezték anyósomtól, hogy:
– Mi baja volt a Gézának?
– Mint az Antall-kormánynak. Infarstruktúrája volt.
Az Istenbe beszél már bele, mama!
Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor...
Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer' ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.
- Ott a kacsa!
- Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!"
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg.
Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó.
Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.
Mire jó a kerekes kút?
Oda lehet tolni, ahol víz van.
Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá... Így mentünk, nézd meg, így me...
Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már.
Tésztafeszítő kisiparos. - Lángossütő.
Megfordultam. (Velem az utca is.)
- Hofi elvtárs! Aztán jól viselkedjen...
Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt? (feje tetejére mutat)
...kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy... Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?
Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá.
Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom.
A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja.
Nyugodj meg, ha mégegyszer lesz '56, az már 112.
Ott van a Nagy Kínai fal .... Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal.
Az igazságról leszakadt az "i".

Egy titkos telefonszámon Hofi Géza hangja szól hozzánk


Csala Zsuzsa meglehetősen jó kapcsolatot ápolt a legendás humoristával, Hofi Gézával. Azonos nézeteik okán gyakorta beszéltek egymással telefonon, és hol tréfásan, hol pedig komolyan megvitatták a politikai eseményeket, aktualitásokat.

Hofi halála után sem szakadt meg ez a kapcsolat. Zsuzsa a szokását azután is megőrizte, hogy a legenda elhunyt, és Hofi özvegyének hathatós segítségével még ma is folytatja a diskurzust.
- Ha valami érdekes hírt hallok a tévében, feltárcsázok egy titkos telefonszámot, amelyen Hofi Géza hangja jelentkezik az üzenetrögzítőn. Miután meghallgatom a köszöntését, elmesélem neki, mik a hírek, s néha szinte hallom a válaszait is - mesélte az Új Ásznak a színésznő.
- Nemrégiben felhívtam Géza özvegyét, hogy megkérdezzem, zavarja-e, hogy időnként rábeszélek a rögzítőre. Ő megnyugtatott és elárulta: nem én vagyok az egyetlen, aki ezt teszi. A szalagokat maga cseréli ki, ha megtelnek üzenettel - fűzte hozzá a népszerű komika.

2012. szeptember 10., hétfő

Hofi relikviák

Egyik kedves olvasónk küldte be az alábbi fotókat, Hofi által 60-ik születésnapjára neki ajándékozott porcelán készletről, aláírás tanúsítja...
Akit érdekel megvételre írjon a hofiklub@postafiok.hu címre.





2012. szeptember 3., hétfő

ÚJDONSÁG!!!

A könnyebb és gyorsabb Hofi videó és hangfelvételek élvezése érdekében lehetővé tettük az összes anyagának letöltését is.

Használd ki, amíg még lehet!


2012. augusztus 26., vasárnap

Maga a csoda volt az élet Hofival



Hofi Ildikó (57) nem akarja megjátszani a nagy nemzeti özvegyet, sőt nem szereti, ha Hofi Géza (†76) özvegyeként emlegetik, ez mindig párja hiányára emlékezteti.

– Tíz év múltán sem akarok szembesülni azzal, hogy Géza nincs, mert van. A szívemben örökre él, ahogy az emberek helyette engem simogatnak meg. Folyton megállítanak az utcán, és sok kedveset mondanak, amit Gézának szánnak. Egyszerűen lehetetlen elfelejteni, és még a fiatalok is ismerik – magyarázza Ildikó, aki már kerüli a nyilvánosságot.

– Gézával az élet csupa móka és kacagás, maga a csoda volt. Még nagyon betegen is engem akart felvidítani. Imádott otthon lenni, mezítláb mászkálni. Nem tudott úgy elmenni mellettem, hogy meg ne simogasson. 47 éves voltam, amikor meghalt, de nemcsak a művészete pótolhatatlan, hanem ő maga is.

Olyan űrt hagyott maga után, amit más férfi sohasem tölthet be. Régen, amikor még élt Géza, előfordult, hogy a lányommal kettesben utaztunk el, de a telefonszámla mindig kétszer annyiba került, mint a vakáció, Géza nélkül nem volt jó sehol – mondja Ildikó, aki húsz évvel volt fiatalabb férjénél, így eleinte idősebbnek mondta magát. Egyszer egy darabot néztünk meg, s a színpadról leszólva köszöntötte Gézát Sinkovits Imre: „Üdvözöljük a mi Hoféliánkat és a gyönyörű lányát!" – jót nevettünk.

Hofi Géza egykor a kőbányai téglagyár színjátszó körében kezdte pályáját, páratlan karriert futott be, a rendszerváltás után sem kérdőjelezték meg őstehetségét. Ő volt az, akitől még az „átkosban" is eltűrték, hogy beolvasson a politikai elitnek. Egyetlen műsora sem volt hasonló, bár ötszáznál is többször játszotta a Hoféliát, 1100 előadásban az Élelem bérét.

Utolsó éveiben már azt is megengedhette magának, hogy milliós felkéréseket utasítson el. Egy show-műsor vezetője 3 millió forintot kínált neki, ha bemegy hozzá, de Géza elutasította. „Ennyiért egy egész focicsapatot kapok!" – mondta a showman. „Akkor hívd őket!" – mondta Hofi.

– Egy szilveszteri adásért tízmilliós gázsit kapott volna, de elutasította, mert elvei voltak: – Nincs az a pénz, hogy másnak műsort csináljon, hiszen ő maga volt a műsor – mondja Ildikó. Hofi rajongott a 
dzsesszmuzsikáért és a vadászatért. – Oda volt a jó kocsikért, az első, használt Mercedesét még az egyik minisztériumtól vette. „Ez a kocsi még a fának is másképp megy!" – mondogatta büszkén, de más luxus nem volt az életében – avatott be életükbe Ildikó.

Hofi több mint 5 millió lemezt, kazettát adott el, otthonának szobája a mai napig tele van trófeáival, kitüntetéseivel, aranylemezeivel. Halála előtt, 2002. április 9-én este szépen elrendezgette díjait, emlékeit, s lefeküdt. Hajnalban, álmában érte a halál.

Scherer Zsuzsa


Egy régi beszélgetés Hofi Gézával ( Mester Ákos interjú 1994)




Egy régi beszélgetés Hofi Gézával
A visszapofázás gyönyörűsége

Egy réges-régi (1994-ben készült) interjúval emlékezem a tíz évvel ezelőtt elhunyt Hofira, akit egy egész ország szeretett. „És nemcsak az egyharmada!” – emelné fel most a mutatóujját Géza, akinek barátságát, szolidaritását, szókimondó, zseniális művészetét nem lehet elfelejteni. Nagyon hiányzik.

- Nem vagyok biztos abban, hogy ez egy vidám szilveszteri interjú lesz, Géza. Ugyanis...

– Miért, rosszkedvű vagy?

- Hát van okunk röhögni?

– Persze. Még azon is, hogy értelmiségi körökben újra divat a depresszió.

- Nem lehet, hogy egyszerűen csak kevesebb kedvünk van röhögni a közélet hülyéin és hülyeségein?

– Nálam ez másként van, Ákos. Én csak röhögni tudok rajtuk.

 Persze, mert a te egzisztenciád az ő hülyeségükre épül.

– A mindenkori főhülyéken mindig muszáj röhögni. Ez nem függ rendszertől vagy politikai hovatartozástól. Nyíregyházán, Békéscsabán, Debrecenben, Szolnokon egész sportcsarnoknyi közönség fetrengett jókedvében az előadásaimon, pedig azt senki nem gondolhatja, hogy ott csak az egyik vagy csak a másik politikai pártból jött volna össze a közönség. Amúgy lehet, hogy a tisztelt publikum politikailag aprítja, sőt gyilkolássza egymást, de engem megnyugtat, hogy valamennyien úgy érezhetik: az ő pártjukon állok. És nem is tévednek.

- Ezt most úgy érted, hogy...

– Úgy... Én a közönség pártján állok, az anyósom pártján, a kisemberek...

- Várj csak, Géza: van neked egyáltalán anyósod?

– Van, persze. És ha hiszed, ha nem: ő tényleg tudja.

- Mit?

– Azt, hogy az emberek mikor, mihez mit szólnak.

- És most hogy van az anyósod?

– Egészségileg?

- Közérzetileg.

– Úgy, ahogy te meg én meg mindenki. Talán egy kicsit jobban, mint az előző turnusban. Például attól, hogy naftalinba teheti az árvalányhajat.

- Nem ambicionálja, hogy nagyságos asszony legyen?

– Azt szeretné, ha megmaradhatna Margit néninek. És magyarnak.

- Ezt most miért mondod?

– Azért, mert ő az egyik szomszéd országból származó kisebbséghez tartozik.

- Na és?

– Na és volt, akinek eszébe jutott, hogy akkor talán nem is magyar. Miközben világéletében itt élt, és a magyaron kívül semmilyen más nyelven nem beszél. De, ugye, nem igazán magyar neve van, ezért néhány agyalágyult szerint ő, szegénykém, idegen.

- Volt, akinek az is eszébe jutott, hogy te sem vagy elég magyar, Géza.

– Sőt! Az jutott eszébe, hogy le kellene engem söpörni a színpadról. És jött a nagy leleplezés, hogy ez a szemtelen Hofi eredetileg Hoffmann.

- Gondolom, a keresztleveled érdekelte a kézimunka-tanárnőt...

– Naná, majd a neveltetésem!

- Apropó: hol nevelkedtél?

– Kőbányán. Anyám ott dolgozott Sterilében.

- Melyik cég a Sterilé?

– Rosszul mondod: steril lé. Az egy üzem a konzervgyárban. Ott teszik be a halakat a steril lébe. Amikor megkapták az élüzem címet, akkor azon problémáztak, hogy mit írjanak ki: azt, hogy „a halüzem élüzem”, vagy azt, hogy „az élüzem halüzem”. Nem viccelek... Szóval, az anyám ott volt először betanított munkás, később helyettes műhelyfőnök. Apám meg a Dohánybeváltóban melózott.

- Mondd csak, Géza, gyerekkorodban kinek bohóckodtál?

– A húgomnak, az anyámnak, az osztálytársaimnak. A tanáraimnak is óra közben. De ezzel nem volt mindig nagy sikerem náluk.

- Rossz gyerek voltál?

– Fene tudja. Csibész voltam. Jópofa. De tudod, a bohóckodó gyerekre vagy azt mondják, hogy jópofa, vagy azt, hogy pofátlan.

- Igen. És ez a kétféle megítélés aztán végigkísérheti minden közéleti bohóc életét: akár parodista az illető, akár publicista.

– Na, értem, hogy érted. Ebből a szempontból a pojáca és a kommentátor sorsa elég hasonló.

- Abból a szempontból is, hogy mindkettőnek szüksége van publikumra. Gondolom, te színésznek készültél.

– Csodálkozni fogsz: én inkább arra készültem, hogy majd felmegyek a színpadra, és ott csak rajtam lesz a fény, és mindenki engem néz.

- Egyáltalán nem csodálkozom. A színésznek játszótársak is kellenek, ez biztos, mert, mondjuk, a III. Richárdot nehéz egyedül eljátszani. De a te egyszemélyes műfajod nem társakat igényel, csak személyzetet.

– Így van. De hát nem volt más választásom, érettségi után jelentkeztem a Színművészetire. Mind a három vizsgán átmentem...

- De hiszen...

– Várj: három egymást követő évben mindig átmentem egy vizsgán. Így kell érteni. Básti Lajos mindig fölvett az első vizsgán, Simon Zsuzsa kirúgott a másodikon.

- Elkeseredtél?

– Naná. Gondold el, utána nem kaptam még működési engedélyt sem az ORI-tól, pedig szegény Alfonzó is protezsált. Aztán meghallgatott a Vidám Színpadon egy rendező, és csóválta a fejét, hogy amit én nyújtok, az nem az a színvonal.

- Kiről van szó?

– Mindegy. Már nem rendező. Én meg aztán voltam melós a porcelángyárban...

- Azt olvastam, hogy porcelánfestő voltál.

– Ipari porcelánt festettem, nem vázát. És kocsitoló is voltam a téglagyárban.

- Hogyan lettél mégis színész?

– Úgy, hogy elvégeztem Rózsahegyi színiiskoláját, utána meg Szendrő Józsi bácsi szerződtetett Debrecenbe.

- Segédszínésznek?

– Játszottam én ott főszerepet is. Igaz, sohasem úgy, hogy rám osztották, hanem mindig beugróként. Józsi bácsi odajött, és megkérdezte: „Mit csinál ma este, Hofi?” „Semmi különöset – feleltem –, ráérek.” „Mennyire örülök – csapta össze a kezét Józsi bácsi –, akkor maga lesz ma este a francia király a János vitézben...” Tizennégy komoly szerepet kaptam így Debrecenben. De az én igazi főszerepeim premier után jöttek. A színészklubban. Ott én mindenkit „megvertem”. Nekem ott hangosabb sikerem volt, mint bárkinek a színpadon.

- Már bocsánat, de ez a büfészínész sikere. Azé a színészé, aki nem jó a színpadon, de ha kimegy a büfébe, ott remek.

– Csakhogy én nem az igazi előadás helyett szerepeltem a büfében, hanem ott kezdtem kipróbálni azt, amit most is csinálok.

- A politikai kabarét?

– Nem, az még csak pamflet volt. A politikát először Komlós János bűvölte bele a műsoromba a Mikroszkóp Színpadon.

- Gondolom, akkoriban már csak azért is rászorultál Komlós ötleteire, mert nem lehettél olyan jól informált, mint ő, meg hát Komlós ezerszer jobban kiismerhette magát a három T világában, mint te.

– És szerinted engem tűrtek, vagy tiltottak, vagy támogattak?

- Szerintem veled kapcsolatban az Illetékes Elvtárs rafináltan gondolkozott: „Úgy teszek, mintha tűrném a Hofit, holott valójában támogatom, mert az, hogy tűröm, az én tolerálóképességemet mutatja, hülye lennék tehát tiltani.”

– Nézd, Komlósnak talán megmondták az elvtársak, hogy mit igen, mit nem, de én csak azt tudtam, amit bárki. Hogy például Brezsnyevről nem lehet paródiát csinálni. De azt voltaképpen mindenki tudta, hogy meddig lehet elmenni.

- A pojáca is, a kommentátor is... Igazad van, Géza. De éppen az a kérdés: kritizálhatja-e az ember azt a hatalmat, amelynek elfogadottságához akarva-akaratlanul végül is hozzájárul?

– Ezt a kérdést, öregem, bárkinek felteheted, aki a nyilvánosság elé lép. Egyébként, ha az ember szereti a feleségét és a felesége főztjét, attól még nyugodtan szólhat neki, ha úgy érzi, hogy sós a leves.

- Maradhatunk ennél a hasonlatnál. De mi van akkor, ha az embernek az lenne a morális kötelessége, hogy az egész lábost fölborítsa, úgy, ahogy van, és ehelyett csak megjegyzi: sós?

– Az én műfajom más, a láboslökdösés meg a biliborítgatás inkább újságírói műfaj. Nem gondolod?
- ...

– Na mi van, nagyon szótlan lettél.

- Az! Gondolom, hogy beleszaladtam a saját élesre fent kérdésembe.

– Kár volt olyan buzgón köszörülni.

- Na jó. Nem beszéltünk még a ’94-es választásról. Május elején hallottam a Madách Kamara előcsarnokában ezt a mondatot: nem lesz könnyű a Hofinak, mert ha az övéi kerülnek hatalomra, hogyan teszi majd őket nevetségessé.

– Hülyeség. Ami nevetséges, az nevetséges. Mindegy, hogy ki van hatalmon.

- És ez a mostani garnitúra jobban tűri a kritikát, mint az előző?

– Ez a garnitúra tűri. Az előző nem tűrte.

- Igaz, nem kímélted őket...

– A maiakat sem kímélem. Idefigyelj: engem nem érdekel, hogy ki liberális, ki konzervatív, mert az egész csak arra való duma, hogy egymást gyilkolják. Én, öregem, amikor itt szombat éjjel befejezem a műsort, kocsiba ülök, és a következő hét péntekjén jövök vissza.

- És mit csinálsz szombattól péntekig?

– A haverokkal vagyok.

- Kőbányán?

– Ott is. Meg vidéken.

- Mit csinál a vidéki haver?

– Szánt, vet, ültet, fát aprít. Paraszt. Tanyája van. Én meg ott időzöm nála. Járom az erdőt, horgászok, jókat eszem, iszom, dumálok, megvagyok.

- Jár újság a tanyára?

– Nem jár. Nem is kell. De minden este úgy nézem a híradót, mint annak idején az apám. Beszélgetett a tévével.

- Visszafeleselt a műsornak?

– Vissza. Meg káromkodott. Én ugyanezt csinálom. Visszapofázok.

- Kinek?

– A közéletnek.

- De ha valaki csak tévét néz, honnan tudja, hogy mit beszélnek az emberek a kocsmában?

– Nem figyeltél, Ákos. Nemcsak azt mondtam, hogy eszem, azt is mondtam, hogy iszom. Nyugodj meg, ott vagyok.
- Hol?

– Kocsmában, piacon, mindenhol, ahol dumálni lehet. És ott leszek jövőre is.

- Jut eszembe: ez szilveszteri interjú. Milyen évünk lesz a jövő esztendő, Géza?

– Mindenki azt mondja, hogy kurva nehéz lesz. Nem tudom. Szerintem megint sokat fogunk röhögni...

2012. augusztus 11., szombat

HOFI RISES


Szenes Iván és Hofi képek ( kuriózum!!!)





Némaságra ítélték Hofit 1993-tól...



Szabó Stein Imre 26 évesen bírta szóra a sokak által született zseninek tartott humoristát.  

- Hofi ritkán szólalt meg a sajtónak. Emellett annyira zárt személyiség volt, hogy tartottam attól, hogy semmi nem sül ki az egészbõl - emlékezett vissza a riporter.

Az akkori kormány Hofit érthetetlen okok miatt magyarellenesnek tartotta, aminek egy országgyûlési képviselõ parlamenti felszólalásban is hangot adott.

- Hofinak nem volt felhõtlen a viszonya az elsõ kormánnyal, hisz szüntelenül azzal vádolták, hogy nincs benne nemzeti érzés. Erre válaszként huszármentében jelent meg a stúdióban, ahol az interjú készült - mesélte Szabó Stein, aki elmondta, hogy a megtisztelõ bizalom jele volt, hogy Hofi elfogadta az interjú meghívást.

A '93-as riport azonban egyben az utolsó is volt. Közel egy évtizeden keresztül senki nem próbálta megszólaltani Hofit, aki bezárkózott és úgy döntött, nem kommunikál többé.

- A magyar közélet lelkiismeretét nyomasztó örök teher lesz, hogy 93-tól kezdve Hofi egyszerûen nem kapott teret. Új mûsorokat nem rendeltek tõle, csupán az archívumokból válogattak. Pedig szó sincs arról, hogy vesztett volna tehetségébõl. Talán még veszélyesebb és húsbavágóbb volt, mint valaha. Egész egyszerûen nem adtak neki lehetõséget - vélekedik Szabó Stein a csaknem tíz évre magára hagyott zsenirõl.

A riporter azonban úgy érzi, sikerült feltárnia a vastag falak mögött rejtõzõ valódi Hofi Gézát.

- Elõre kikötötte, hogy a magánéletérõl egy szót sem fog ejteni. Azt hiszem, visszahúzódó, puritán életet élt. Példátlan zseni volt, tele tüskékkel és sérelmekkel. Úgy gondolom, a 93-as riportot egyfajta búcsúnak is szánta - fûzte még hozzá Szabó Stein.


Hofi és Antal Fellépése a Volán Elektronikában 1974 ( részlet)

Új Hofi könyv!!!




SZTÁROKTÓL – SZTÁROKRÓL sorozat

Hofi Gézát csak Chaplinhez, Latabárhoz, vagy éppenséggel Shakespeare-hoz, Moliere-hez hasonlíthatjuk.
Hofi mindig megmondta…, de úgy ahogy más nem merte volna, s ráadásul közben gurultunk a kacagástól.
A feledhetetlen, nagy komikus népszerűsége ma is töretlen, a TV adók újra, s újra műsorra tűzik a felvételeit. Az emberek idézik egymásközt a híres mondásait. A mai humoristákat nézve, felsóhajtanak: bezzeg a Hofi! Nincs már hozzá fogható.
Ez a kötet, halálának 10 évfordulója alkalmából jelent meg. Bemutatja Hofi Géza életét, pályáját, művészetét.  A hozzá nagyon közel állók, őt jól ismerők  valamint „ a rendőrségi műsorszervezője” mesélnek a mindennapjairól, a vele kapcsolatos dolgokról,  születésétől haláláig. Csuppa izgalmas és mulatságos sztori  és rengeteg  fénykép, illusztráció,  dokumentum hozza közelebb hozzánk  a nagy HOFI-t. Páratlanul szórakoztató és izgalmas olvasmány!

2012. június 24., vasárnap

Vérlázító hozzászólás az MSZP holdudvarából...


A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egészen sajátos árukapcsolással emlékezett Hofi Géza halálának évfordulójára:

"Tíz éve hunyt el Hofi Géza. Alig néhány órával azután, hogy az elvesztett első választási forduló után Orbán Viktor elmondta gyűlöletbeszédét a Testnevelési Egyetemen."




Úristen!!!! Te mit szólsz ehhez?

Hofi Géza Születésnapja július 2.!!!!

Kedves rajongó kollégáim!


A közeledő neves ünnep alkalmából szakítsunk 1 órát az életünkből és egyik-másik nagy előadását újranézve emlékezzünk!!!!
Emlékezzünk a LEGNAGYOBBRA!
Emlékezzünk, mert akkor örökre velünk marad!


RESPECT HOFI THE BEST!!!!

Hofi hozzászólások XY fórumokon....

"Tegnap a "Hofélia" TV müsorra 92 éves anyosom beült mellém. Együtt „röhögtük”végig a műsort. Régóta nem volt ilyen kellemes estém.
MÜVÉSZ úr!(nem elütés)
A Te legnagyobb érdemed, hogy öszintén el tudtad hitetni, hogy egy vagy közülünk. Remélem ott fennt is, van már saját szinházad, mert itt lent nagyon hiányzol."

"Hofi Géza igaz már fizikailag nincs közöttünk, de olyan maradandót alkotott, amely talán még az unokáimat is túléli. Fantasztikus humora, eredeti előadásmódja, felejthetetlen poénjai, személyes varázsa, megőrzi őt mindannyiunk számára. Azt mondják, igazából az hal meg, akit elfelejtenek;- Hofi Géza él, és élni fog!"

Van abban valami félelmetes, hogy még mindig - vagy még inkább - igaza van az emberi mocskosságot, a politika hasonlíthatatlan bűzét illetőleg.
Ezt egyébként ő is megfogalmazta egyszer, amikor elismerőleg nyilatkozták egy műsoráról - 10 év távlatában - hogy Hofi még mindig milyen aktuális, még mindig milyen pozitív, ami régen mondott.Azt volt a lényege, hogy azért, mert neki annyi idő elteltével még mindig igaza van, azért nem őt kell dicsérni, hanem annak, aki ugyanúgy hagyta a dolgokat, annak alámenni ököllel, és ütni, hogy le se essen, hogy száradjon meg a levegőben.

Tudjátok, kinek kellene alámenni és ütni, hogy le se essen? A mindenkori politikusokon túl, nekünk, mindannyiunknak. Mert mi tehetünk róla, hogy évtizedek óta a szarban tapicskolunk, és egyre mélyebbre süllyedünk benne."

"Én arra emlékszem, hogy fiatal korom szilveszteri műsorainak nélkülözhetetlen szereplője volt. Addig nem indult a csapat a Kárász utcára, nem játszhatták le az éjféli himnuszt, amíg Hofi műsora le nem ment. Előtte sem néztük a TV-t, és általában utána sem. Csak az Ő műsorát. Rengeteg CD-je, később DVD-je megvan. Nagyon sokszor megnézzük, vagy csak meghallgatjuk, és még mindig tetszik. Még nagyon sokszor ül, amit mond. Szinte az életünk része volt. Hiányzol, Hofi....."

"Nagyon jó volt, mikor elkezdte a közmondást:..addig nyujtózkodj, (kivárt, a közönségböl
valaki befejezte),..arany drága bogaram, te komolyan azt hiszed hogy lesz takaród?
Nagyon aktuális, mint minden poenja ma is.
Borzasztóan hiányzik közülünk.
Nyugodj Békében!"

"Elképesztő ez az RTL Klub. Amikor Jimmy meghalt, fél évig siratták. Hofinak még egy normális búcsúműsort se bírtak készíteni."

"Hofi volt a Király, és az Isten egy személyben! Nagyon bírtam! Az összes előadás anyag megvan mp3-ban, és sokat szoktam hallgatni, szinte nincs az a hét, amikor ne emlékeznék rá valami poénjával... Minden, amit mondott a mai senkiházi politikusokra simán ráillik!!!!
Ő volt az Ász!
Szerintem az igazi StandUp commedy az Ő nevéhez fűződik, nem azokhoz a sok senkiházihoz, akik csak a nyomába akarnak érni, de soha sem fog menni!!! Az igazit Ő hozta be hazánka, nem az a sok szerencsétlen, akik azt hiszik, hogy valamit is tudnak.
Én olylat, hogy showdre club, meg stand up C. soha nem nézek, nem is fogok, de ha megy a TV-ben egy régi Hofi felvétel az tutti, hogy megnézem, akárhányszor is láttam!"



"Meghalt a Hofi, oda az igazság!
Csak a gazság maradt!"


Tanulságos hozzászólások...Igaz ami igaz, azóta rendszerek jöttek és mentek, de mi még mindíg ugyanabban a kakiban tocsogunk. A magyar nép pedig birka volt és lesz is...tűr, vár, kivár és dühöng, de sohasem tesz semmit. Már mindent kiraboltak , eladtak alóllunk, de még most is tűrünk....sajna ez van...
Ezért szomorú, hogy az isteni hofi minden szava akár ma is aktuális lehetne...nem???



Kép a "kutatjuk a közvéleményt" c. műsorából 1977-ből


...és még egy.


A KORRUPCIÓRÓL:

Gyereked lábán mikor lesz új cipő: Majd ha a tanácselnök fia rálép... Nyugodj meg, annak lesz! Az már tud lopni - csalni - hazudni.
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik? Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak? Hagyománytiszteletből.

...

A korrupció az, amiből mi kimaradunk.

...

Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.

...még egy...


ANYÓSOM FEKSZIK AZ ÁGYON:

– ...Jaaaaj. ...Meghalok... Egy pók mászik a plafonon...
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!

Idézet Hofitól....


A HENTESNÉL

- Kérek 1 kiló fejhúst!
- Nincs.
- Hát akkor, 1,5 kiló pörköltnek valót!
- Nincs.
- Hát akkor, 1 kiló pacalt!
- Nincs.
- Hát akkor, 40 deka sonkát!
- Nincs.
- Hát akkor, 2 kiló oldalast!
- Nincs.
- Hát akkor, 1 kiló lábszárt!
- Nincs.
Főnök kiszól a raktárból:
- Józsi! Ki az aki ennyire válogat?

Hofi már 10 éve nincs közöttünk- milliónyi könnycsepp a blog szerkesztőitől....


Hofi Géza már tíz éve nincsen köztünk!

Tíz éve, 2002. április 10-én hunyt el Hofi Géza, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű, népszerű egyénisége, a humor intézményesült mestere.
Hoffmann Géza néven született 1936. július 2-án Budapesten. Az érettségit követően háromszor is sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára, de a színész szakmától ez sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként helyezkedett el, s katonai szolgálata után beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában.
1960-ban a Fészek Klubban megkereste Szendrő Józsefet, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatóját, aki (immár Hofi néven) szerződtette. A kis színházi szerepek, a beugrások azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket. E paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s fellépéseket vállalt mind nagyobb sikerrel. Az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel vidéki városokban is fellépett paródiáival. 1967-től dolgozott Koós János táncdalénekessel, párosuk hatalmas sikereket aratott, Macskaduett című számukból a hetvenes években Nepp József rendezett rajzfilmet.
A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, itt a táncdalfesztivált parodizálta. 1970-ben szerződött a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához, ahol előadásai telt házzal futottak. A televízióban is foglalkoztatták, emlékezetes siker volt Rózsa Sándor-paródiája, s több éves huzavona után az MTV levetítette Kádár-paródiáját is.
Komlós halála után, 1982-ben elhagyta a Mikroszkópot, a következő évben a Madách Színház tagja lett. A Madách Kamarában Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, műsora lemezen is megjelent. Az 1987-től futó Élelem bére című darabja még ezt is túlszárnyalta: 2001 májusára elérte az 1500. előadást. Mindkettőnek ő volt az írója és szerkesztője, így szinte mindegyik előadás egyedi volt, figyelembe vette a napi eseményeket is egy-egy félmondattal.
Hofi sikereinek titka a közönséggel való szoros kapcsolat, a közélet eseményeinek kíméletlen, de mégis kedves és közérthető kifigurázása, a gyors reagáló képesség volt, poénjai generációk számára váltak szállóigévé. Számos lemeze jelent meg (amelyek rendre aranylemezzé váltak), az első 1970-ben Hofi címmel, - a magyar hanglemezkiadás történetében ez volt első olyan felvétel, amely a humor műfajában készült. Állandó résztvevője volt a szilveszteri rádiókabaréknak. Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, egyszemélyes intézménnyé vált. Pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi.
Munkásságát, szakmai teljesítményét 1970-ben és 1973-ban Jászai Mari-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1988-ban kiváló művész címmel ismerték el. Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. 1997-ben a közönség a Halhatatlanok Társulatának tagjai közé választotta, s lábnyomát rögzítették a pesti Broadway-n. 2001-ben neki ítélték a Pro Cultura Urbis díjat több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért.
Egészsége a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint állapota engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában visszatért a világot jelentő deszkákra, 2002. április 7-én játszott utoljára a Madách Kamara színpadán.
2002. április 10-én hajnalban, álmában érte a halál. A Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra, emlékét a Nagymező utcában felállított szobor is őrzi. 2011-ben az Örkény Színházban felavatták gránitban megörökített lábnyomát. Rádiós és televíziós felvételeinek újrajátszásai bizonyítják, hogy humora változatlanul népszerű és aktuális napjainkban is. Tiszteletére kisbolygót neveztek el 180857 Hofigeza néven.

Hofi "megszólal" Schmidt ügyben - Qrva JÓ!!!!!

Plakát 81-ből Komlóssal egy Mikroszkóp közös előadásról


Hofi és Gitta (első felesége) esküvői fotója!


Hofi egy riport után 1996


2012. május 31., csütörtök

Érdekességek Hofiról 4.

- Hofinak volt egy Astor nevű kutyája, akit imádott és maga temette el a Visegrádi háza kertjében. Több kutyája nem volt...
- Visegrádon tiszta fából építtetett fel egy vadászházat, gyönyörű kilátással. Sok szabadidejét töltötte ott és barátaival. Állítólag a faanyagot orosz katonák hozták neki.
- Rendszeresen részt vett fellépésével az éves kormányrendezvényeken, ahol nagyon jó kapcsolatot alakított ki a mindenkori politikai elittel. Kádárral vadászni is sokat jártak el együtt, és nagy szó volt akkoriban, hogy hagyták, hogy ő is kilőhessen a felső elitt vadállományából egyet-egyet.
- A híres Kádár paródiát maga a vezér is látta, mindenki izgult mit fog Hofinak mondani, de ő csak kezet rázott Gézával és annyit mondott: " Jó volt Géza, csak legközelebb tessék bátrabban..."
- Így nagyon jó kapcsolatai alakultak ki és szinte mindent mindenkinek el tudott intézni....
- Kopaszodni a katonaság után kezdett, Géza szerint amiatt, hogy a 3 év katonai szolgálat alatt állandóan sapkát kellett hordaniuk és ezt a haja megsínylette.
- 2001 Novemberétől lett nagyon rossz az állapota, sokszor annyira, hogy második feleségét csak szemmel követte a lakásban, maga csak ült a fotelban szótlanul.
- A nagyon besűrűsödött vére okozhatta a tüdő és szív emboliát, amiben meghalt, amit sokak szerint megfelelő orvossal lehetett volna kezelni...
- A koleszterin kristályok miatt voltak a szemműtétei, és jobb szemére valamennyire a térlátást sikerült stabilizálni, de a közvetlen dolgokat nehezen látta (pl. lépcső).
- Saját lakásában ritkán végeztetett felújításokat, szerette a megszokott dolgokat. Volt egy imádott trikója, amiben otthon elvolt, pedig tele volt már szakadással, lyukakkal...

folytatjuk....

2012. május 20., vasárnap

Érdekességek Hofiról 3.

- Hofi autó nyeremény betét könyven Moszkvicsot nyert. Azon tanult meg vezetni. Később el is lopták, de megkerült üres benzin tankkal. Aztán Renault, majd kis bogárhátúja volt, aztán egy vajszínű Mercedese, majd egy fehér cabriója. Szerette nagyon. Egyik korai haknijuk alkalmával úgy fejreálltak a kocsival, hogy a rendőr elöször azt kérdezte: "Hányan haltak meg?"
- Ügyeskezű rajzos volt, főleg a karikatúrákat szerette, később porcelángyárban is dolgozott ahol nagy hasznát vette kézügyességének.
- Közepes tanuló volt, a gimi utolsó évében matematikából meg is bukott, így másik gimiben tudott leérettségizni.
- Debrecenben hosszú évekig volt mindenes színész Szendrő Józsefnél, ahol már első komolyabb sikereit is aratta. Ott került nagyon jó barátságba Latinovics Zoltánnal. Szerették. (lásd "elég az hozzá c. felvételt). Pedig kezdetben igen szegényen éltek az ottani albérletükben, de később már jól megéltek.
- Bár Visegrádon gyönyörű villát épített, mégis egy 6.-ik kerületi 4 szobás lakásban élte le élete nagy részét az Anker közben.
- Anyósa valóban nem szerette Hofit, velük is élt sokáig - innen a szuper anyós viccei.
- Inkább paródiái révén robbant be a köztudatba, és volt egy- két nagy sikerű előadása saját élete történeteiről. A politika irányába Komlós terelgette a Mikroszkóp színpadon, és a bombasiker így indult.

folytatjuk....

2012. május 18., péntek

Hofi utolsó fellépésein is elemében volt...



Csak úgy...ránézek erre a képre és a kedvem is jobb:)


"Ajaj mi van itt...." - hofi így nézhetne ki ma:)


Élelem Bére XY


Csak szeretnéd....



Csak szeretnéd ha olyan lennél, mint a magyar stand up királya...Nincs utánpótlás és ez borzasztóan szomorú....Imád a magyar nevetni, de a jelenleg felkapott stand up ifjú komikusaink egy-két ritka poént leszámítva meg sem közelítik Géza humorát.
A mai komikusok szövegének nem csak humora nincs, hanem tartalma sem, csak erőltetett "humorbombák" és sok fölösleges altesti poén. Nem kell gyerekek...
Nekünk Hofi kéne, de sajnos már nincs köztünk pedig kíváncsi lennék mit mondana most ebbe a katartikus helyzetben...

Hiányzol Géza....


Családi Fotó az 50-es évek nyarán....


Hofi bősz fagyizásban. Mellette nővére, kati, tőle jobbra pedig Géza szerelme, első felesége Gitta.

Érettségi Fotó



Hofi Géza Érettségi Tablóképe - helyes pali volt.

2012. május 12., szombat

Érdekességek Hofiról 2.

- A családja valóban Németországból származik ( lásd: Hoffman)
- Nagyapja bíró volt Rácalmáson sok kiváltsággal, apja csendőr, anyja pedig ügyeskezű sztahanovista
- Édesanyja 65, apja 78 évesen halt meg
- Hofi katonasága Jászberényben majd 3 évig tartott és elég embertelen körülmények között telt. Például ha levelet kapott szerelmétől egy folyosó végéig el kellett kúsznia érte.
- Már a katonaságnál is voltak fellépései, de gyakorlatilag már gyerekként megmutatkozott jó humora szervezőképessége.
- A katonaságon pl. egyszer mondta a főtörzs: "Balra tarts!", de arra csak a fal volt, de Hofit ez nem zavarta, felment a falon lévő létrán-ezért meg is dícsérték:)
- Első felesége és élete nagy szerelme Gitta volt, akivel gimnáziumi utolsó évében ismerkedett össze, és aki 36 évet élt Hofi mellett. Géza nagyon szerette őt, sokszor ha nem volt ideje a fellépései miatt akkor befizette őt és barátnőjét egy londoni vagy egyiptomi útra. Gitta egy türelmes, rendkívűl kedves, barátságos nő volt aki Géza sikerei után telefonos és fellépései szervezője lett. Egy későn diagnosztizált méhnyakrákban halt meg. Gézát nagyon megviselte, és halála után sokszor nyitáskor ott volt a temetőben, hogy senki ne zavarhassa és "együtt" lehessen szerelmével.


folytatjuk...

2012. május 2., szerda

ÉRDEKESSÉGEK HOFIRÓL 1.

- Hofinak 7 szemműtétje volt, és egy infarktusa, amit 1-2 nappal a diagnózis előtt lábon kihordott
- Hofi élete vége felé egyre zárkózottabbá vált és a betegségei miatt leginkább az otthoni magányt szerette
- Az előadásai után mindíg 1-2 órát a stábbal és neves vendégeivel töltött, sokan mondják közölük, hogy az előadásbeli szövege ehhez képest csak bemelegítés volt
- Az előadások után hajnal 1-2 körül hazaérve gyakran legurított egy pezsgőt és egy bort, mert úgy fel volt spannolva, hogy csak így tudott elaludni
- kedvenc itala a vörösbor volt édes pezsgővel keverve
- Imádta a gulyáslevest és a mákos gubát, gyakran 3x szedett belőle: "Bevezetés, tárgyalás, bejezés"-mondta erre sokszor
- Két Mercedest vett életében, de imádta őket: " A merci még a fának is másképpen megy..."-mondta

folytatjuk...

2012. április 10., kedd

Exkluzív Riport Hofival 1997 Dunataj.sk


Keveset szerepel a rádióban és a tévében. Önkéntesen ez a visszavonulás? – Ez nem visszavonulás, egyszerűen nem tartom jónak, ha az ember már a vízcsapból is folyik. Nekem a Madách Kamara a színházam, havi tizennégy-tizenöt előadás. Engem ide vár a néző és a nézőt én is idevárom.

Híres volt a szókimondásáról, a társadalom hibáinak ostorozásáról. Fámák keringtek arról, hogy Hofit hogyan üldözték, börtönbe zárták… – Nem így van. Semmilyen támadás nem ért. Voltak próbálkozások, hogy megszégyenítsenek, megalázzanak, de nem adtam fel. Többnyire a pitiáner emberek akartak másokon keresztülgázolva előbbre jutni. Engem most jelentettek fel, ebben a nagy „szabad“ rendszerben.

Szemből, vagy az általánosan elterjedt hátulról történő aknamunkaként érte több támadás? – Ritka az az ember, aki szemből támad. A többség szépen kényelmesen, nyáladzva, hátulról. A szarvasbika, az igen, az szemből támad. Ellenfelével egymás mellett kiballagnak a rétre, ott szembefordulnak, s összecsapnak. A kos is ilyen. S ha véletlenül elkerülik az összeütközést, elrobognak egymás mellett, de egyikük sem döf oldalról. Újra szembeállnak, s kezdődik a párharc. Hát igen, az állat már csak ilyen…

Hozott a rendszerváltozás az Ön műsorában gyökeres változást? – Engem a rendszer változás nem érdekel. Most is ugyanaz a közönség ül a nézőtéren, mint tíz, vagy húsz évvel ezelőtt. Ha bemegyek a színpadra, én nem kérdezem meg, hogy most milyen rendszerből jöttetek? A nézőtér tele van, az emberek ki akarnak kapcsolódni, mosolyogni akarnak, én pedig boldog vagyok, hogy kiszolgálhatom őket. Ilyen egyszerűen működik. Műsromban is benne van, hogy sok „zseni“ azt hitte, a rendszerváltozástól tehetsége is lesz, pedig az még az édesanyja méhében eldől, s még akkor sem biztos.

Nyíltan felvállalja a kis emberek nagy problémáit. Nálunk, Szlovákiában ilyenkor már rá is nyomják az érintettek az illetőre a bélyeget, hogy proliimádó, vagy balos… – Énrám nem kell rámnyomni, mert én proli vagyok. Téglagyárban születtem, a kőbányai téglagyárban dolgoztam. Az volt beírva a munkakönyvembe, hogy végzettsége érettségi, beosztása: kocsitoló a téglagyárban. Hát hova álljak, melyik oldalra? Én nem kitaláltam magam, én magamat adom. Nyilvánvaló, aki a másik világban gróf, meg vitéz, meg lovag, hát annak az a tisztességes hogyha azt a saját magát vállalja. Ő nem vállalhatja ezt, hiszen nem is tudhatja, mi az. Én nem vállalhatom az ő kék vérüket, mert nekem nincs olyan. Mindenki kapaszkodjon a saját gyökereibe. Nekem a gyökerem Kőbánya.

Másfél órán át folyamatosan leköti a nézők figyelmét. Önfeledten játszik, mókázik, viszont pillanatok alatt drámai csendet tud teremteni. Mondták már Önnek, hogy amit művel a színpadon, az több mint politikai kabaré, az már művészet? – Jólesik, meg hízelgő rám nézve.

Ez nem hízelgés, hanem valóság, hiszen egy monodrámát ötven perc után már elun az ember, bármilyen nagy „név“ is az előadó… – Hát azért olyat se mondjunk, hogy ami egy komolyabb dráma, egy magasabb irodalmi mű, az már eleve rossz. Mi van akkor, ha a néző nem ér fel a műhöz, hiszen nem köti le, azt sem tudja mit lát. A színész kénytelen ragaszkodni a sokszor százéves, vagy még régebben leírt szöveghez. Nekem könnyebb. Éntőlem a néző azt kapja, amiben egész nap él, ami vele történik. Nekem nem úgy kell feltennem a kérdést, hogy: Azt hallottad? Csak így kérdem: Hallottad? Persze hogy hallotta már, róluk van szó. Abban a pillanatban a néző benne van az előadásban, jelen van a születésnél, vele történik meg. Természetes, hogy a végén azt mondja, hogy ez az, ezt akartam hallani! Színházban más a helyzet. Ott az mondja a néző: azt játszották. Nagy különbség. Itt azt mondják: A Hofi mondta. Ez itt komoly, ez itt éles, amaz színielőadás. Akárhány embert gyilkolnak meg a színpadon, akkor is irodalom, színház. Ez nem, ez az élet.

Minden eddig hallott, vagy látott előadásán érezhető volt az anyanyelv védelme… – Soha el nem múló aktualitása van a dolognak. Az „átkosban“ a tévébemondók, rádióbemondók komoly főiskolai végzettséggel rendelkeztek, s folyamatos továbbképzésen tanulták a hangsúlyozást, a pontos beszédet. Most? Meg kell hallgatni a rádió kereskedelmi csatornáit, a tévéműsorokat, s máris adott az aznapi téma. Soha ennyi dadogást, őőő-zést, makogást, selypítést még nem hallottunk, mint napjainkban.

Több mint hatszázszor hangozott fel a finálé az Életem bére című előadásán… – Ezt a számot felejtse el. A Madách Kamarában 1983 áprilisa óta játszom, s 1150 esetem volt. Nem a címen van a lényeg.

Ez lassan a Quinness – könyvbe illő számadattá válik. Tudok olyanról, aki havi rendszerességgel látogatja az előadást, mert mindig mást és mást lát, hall. Mi a műsorösszeállítás titka? – Nincsen titka. Leülök beszélgetni az emberekkel, meghallgatom a napi aktualitásokat, s amiről már ők sem beszélnek, az lekerül a műsorról. Példát mondok: Elmegy az ember egy társaságba, s ha arról beszél, hogy aznap mit hallott, mindenki odafigyel, de ha a boszniai okupációról akar beszélni, mindenki máris alszik. Frissnek kell lenni, s ami holnap történik, arról ma kell szólni.

A színpadon állva egy gondolatról egyszerre sok jut az eszébe, minden szálat visszapörget, s azután ott folytatja, ahol előbb abbahagyta. Mi a titka ennek a rendkívüli memóriának? – Nincs titka. Hát mi a titka a zsiráfnak, hogy olyan magasra tudja nyújtani a fejét?

Valaminek mégis lennie kell, hiszen egy színésznek csak egyszer kell megtanulnia a szerepét, azt már a színpadon naponta memorizálhatja. Önnek naponta új vonalat kell beiktatni a szövegbe. – A színészet egy más világ. Színésznek én vagyok a legrosszabb. Kipróbáltam, kutyaütőt sem érek, ezért abba is hagytam. Nemrégiben felkínáltak egy filmfőszerepet. Nem vállalom el, mert tudom, hogy mire vagyok képes és mit nem tudok. És abból sok van. A Kamara színpada más világ. Itt én vagyok az Én. Hogyan csinálom? Magam sem tudom. Bemegyek a színpadra, boldog vagyok, a közönség is szeret. Ennyi.

Ez olyan, mint a tudatlan hályogkovács esete, aki nem tudta mit miért csinál, de sikerrel operálta a hályogos szemeket? – Igen csak azzal a különbséggel, hogyha az én „bicskám“ mélyebbre szúr, abba nem vakul bele a néző, legfeljebb fáj neki, találva érzi magát.

Hofi Gézát sehol sem hallottam beszélni a magánéletéről… – Nem is. Az az enyém. Senkinek semmi köze hozzá. Fent a színpadon Hofi vagyok, legyen az elég. Idejövök a színházba, kinyílok, elmondom a véleményemet és kész. Aki ismer, tudja, hogy szeretem a természetet, szeretem az erdőt, szeretek kirándulni, szeretek autót vezetni. Egyébként érzéssel vagyok tele. Úgy tudok reagálni, olyan őszintén, mint amit mástól kapok. Nem vagyok nyüzsgős, szájtépős. Legyen ez elég. A néző döntse el, hogy ki vagyok én, nagy vagyok, vagy kicsi. A munkámat igyekszem pontosan elvégezni, az előadás előtt másfél órával már bejövök a színházba. Felkészülök, rendezem a gondolataimat.

Minden egyes előadás előtt úgy kell öszpontosítani mint az első premiérnél? – Minden egyes előadás előtt izzad a tenyerem, nem kapok levegőt, félek, melegem van, felmegy a vérnyomásom, kiszárad a szám. A színpadra oda van készítve két pohár víz. A kezdés pillantában kell meginnom. Amikor kilépek a színpadra, megszűnik a szorongás, s eggyé válok a nézőkkel.

Mikor jön műsorával Hofi Géza Szlovákiába? – Soha. Vidékre sem megyek. Az én talajom itt van Budapesten. Tudom, hogy mindenhol szeretnek, mindenkit szeretek. Sajnálom, de ezt a színvonalat nem tudom nyújtani egy-egy vendégszereplésen, tehát nem tudom kiszolgálni az ott élő embereket. Nincs díszlet, nics világítás, nem jo az akusztika, nem az a zenekar. Ilyen technikai háttérrel viszont nem lehet kimenni, mert mefizethetetlen. Azt, hogy kijárjak, csináljak két előadást, mert akkor több a gázsi, erkölcstelenségnek tartom. Ide bejövök és aki beül a nézőtérre, az biztos lehet abban, hogy jó érzéssel megy haza. Ugyanez a helyzet a televízióval is. Ezt a légkört a tévé nem adja vissza. A felvétel függ a képszerkesztő és az operatőr hangulatától, felkészültségétől, hiszen ott és rajtuk dől el, hogy a néző végül is lemarad a poénról vagy sem. Előfordulhat, hogy éppen akkor, amikor a kezemről van szó, a kamera a füleimet mutatja.

Hofi Géza nem exhibicionista, viszont úgy tűnik, hogy nem tudja nélkülözni a közönség közvetlen közelségét. – Ez így van. Ebben a kis színházban éppen ez a varázslatos. Bemegyek a színpadra, szinte karnyújtásnyira a nézőktől és az első két másodpercben már kontaktusban vagyunk. Ezt a kapcsolatot kell tartanom a műsor utolsó pillanatáig. Varázslatos dolog, csodálatos érzés. És egyben ez a siker titka. Csak ennyit kell csinálni.