2014. január 27., hétfő

GÁLVÖLGYI JÁNOS: Hofi Géza kabaréja EGYSZEMÉLYES TÁRSULAT




EGYSZEMÉLYES TÁRSULAT
A hatvanas évek második felében egy daliásnak nem mondható alak tűnik fel a pesti kabaré színpadán. Mintha egészen váratlanul szólalna meg belőle a tömegeket mámorosító szellem. Vagy valami titkos társadalmi szükségszerűség hívta porondra korunk ezen eszményi torzalakját? Nem tudni. Ehhez ismernünk kellene előéletét, de még inkább azon sajátos társadalmi mozgásokat, amelyek a jelenség genezisében meghatározó szerepet játszanak. Tény, hogy megjelent, cammogva, ártatlan és könnyed dromedársággal, és rögtön úgy, hogy a pesti közönség - amely a századforduló óta mindig megválasztotta a maga napi szóvivőjét - benne a mai Magyarország tipikus clownját üdvözölhette.
Mit akar itt ma ez a pesti Odüsszeusz? Egyáltalán bohóc-e, vagy több ennél? Miért izgat fel minket minduntalan? Hogyan érezzük magunkat a közelében? Társadalmi feszültségeink, napi kínjaink hiteles megszólaltatója-e, vagy a mindenkori hatalom trónusának tövében viháncoló, talpcsiklandó bolond? Egyelőre fogadjuk el őt a kettős feladat napszámosaként.
Ahogy a chaplini figurát csak egy könyörtelen mechanizmusban őrlődő elidegenedett ember groteszk modelljeként foghatjuk fel, ahogyan a hacseksajóizmus a Horthy-Magyarország történelmi létbizonytalanságát is kifejezi, ahogy a berlini kabaré a fasizálódó Németország nyílt és szemérmetlen önbizalmának nyílt és szemérmetlen gáncsvetője, éppúgy a hofizmusban is egy általánosabb társadalmi determináltságot kell keresnünk. A humor hőmérő, különösen, ha az a közfigyelem középpontjában áll. Az utca népének tiszta hangja, legalábbis szeretne azzá válni, amennyiben becsületes szándékú. Igyekszik szelekció, illetve cenzúra nélkül "egyenesben" sugározni az élet tarka adásait, s ha lehet, egyfelől alátámasztani, másfelől megbontani a fennálló rendet. S miközben falat bont, vigyáz, hogy a téglák azért épek maradjanak. Ahhoz, hogy megtűrjék, legalább akkora szüksége van az elővigyázatosságra, mint az elszántságra.
Hofí kabaréja egyszemélyes színházi esemény, de így is eleget tud tenni a kabaré műfaj összes követelményeinek. Típusok, alakok, drámai helyzetek, bűvészmutatvány-imitációk, paródiák, szkeccsek, viccek, tánc- és kupléelemek jelennek meg vele és általa, s mert mindezt egyedül viszi végbe, azonos szemlélettel, kialakul az a karakter is, amelyet most jobb híján hofizmus-nak keresztelünk el.
Amikor Hofi Géza a pódiumra lép, a publikum mindenekelőtt hangos nevetésbe kezd, pedig a megjelenésén igazán nincs semmi különös (noha van, ha nem is abszolút értelemben). Nem hasonlíthatjuk ezt a viselkedést ahhoz, amikor egy-egy sikeres színészt a kabaré színpadán üdvözlésképpen tapssal köszönt a közönség. Most a színész által már sokszor alakított szerepnek örvendezünk. Ha például Gugyerák, Lujza és Jenő vagy a krahácsi cimborák lépnek a színpadra, az itt és most közvetített vagy közvetítendő jeleneten kívül sokkal több ismeretnek, emléknek vagyunk a birtokában a szereplők, illetve a szituáció ki vagy mibenlétét illetően, mint ha csak úgy belép egy színész. Az ilyen figuráknak történetük van. És ezekből Hofi már a belépésével sok mindent megjelenít. Olyan szereplő, akivel a közönség adott szituációban csak egy típust azonosít.
És a kabaréhőssé válás egyik alapvető előadói kritériuma valóban: önmaga típussá szűkítése, tiszta meghatározása, vagyis olyan egyértelmű megjelenés, gesztusrendszer és nyelv kidolgozása, amely az érintett jelenségek sokféleségét pontosan rögzített attitűddel ragadja meg és adja tovább. Éppen ezáltal válik ő olyan "regényhőssé", aki már nem valamely literátus mű zárt világában él, hanem a társadalom szövetében. Ebben tér el, de e meghatározottságában áll legközelebb is az irodalmi típushoz. Tehát azért nevetünk előre, mert eleve ismerjük, mert már sokszor nevettünk
rajta, s ezek az emlékek késztetnek most arra, hogy ismét nevessünk. Bennfentesként figyelünk minden szavára.

Folytatatjuk...










2014. január 3., péntek

ÚJÉVI AJÁNDÉK Lászlótól - KÖSZÖNJÜK!

KÉT ÚJ SZENZÁCIÓS HOFI AMATŐR DIKTAFONOS KOMPLETT KABARÉFELVÉTEL:



1999.10.19. Eger Körcsarnok
73 perc!!!


A másik felvétel halála előtti:

2002.03.29. Budapest, Madách Színház
72 perc!!!


Ha érdekel klikk a HOFI ÖSSZES gombra!