Hofi hol vagy?

Nagyon hiányzik. Viccei, poénjai, kifejezései, nyelvi leleményei beleivódtak mindennapi szóhasználatunkba. Április tizedikén hajnalban volt tizenegy éve, hogy elment, júliusban lenne hetvenhét éves. Hofi ma még inkább dőzsölne a színpadon, a politika mindent megtesz, hogy muníciója legyen az olyan humoristának, amilyen Hofi Géza volt, csakhogy ma már nincs ilyen humoristánk.
Csala Zsuzsa máig beszélget vele. Éles István humorista, midőn megkapta a Karinthy-gyűrűt, első útja Hofi Géza sírjához vezetett. Sas József, a Mikroszkóp Színpad igazgatójaként a teátrum előtt állón Hofi-szobor zsebébe olykor beletett egy levelet.
Hiányzik Hofi és hiányzik az a világnézet, amit a humorban képviselt. Talán már el sem tudjuk képzelni, milyen nagy hatású művész volt. A kilencvenes években például már  ő határozott a színházi fellépéseinek számáról. A Madách Kamarában minden este játszhatott volna, olyan nagy volt az érdeklődés iránta. Az élelem bére című utolsó önálló estje több mint ezerötszáz(!) előadást ért meg, s nem volt két egyforma előadása. Ott lakott a színház szomszédságában, s úgy indult el otthonról fellépni, hogy még meghallgatta a hírműsorokat, mert az azokban elhangzottakat beépítette műsorába. Még azt is megtehette, hogy saját vendégei az ő kézzel írott jegyével üljenek be a nézőtérre.
Megengedhette magának, hogy visszautasítsa az egyik kereskedelmi televízió tízmilliós gázsiját, amit egy szilveszteri műsorért kínáltak neki. Mire kitöltetlen szerződést küldtek neki, melybe ő írhatta volna bele az összeget. Ez sem hatotta meg a humoristát. Bár ő mindig színésznek tartotta magát, örök fájdalma maradt, hogy nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, mert az édesapja csendőr volt.
Nagyon sokan szerették. Unokaöccse, dr. Ambrus Péter, Az igazi Hofi című könyvében leírja, hogy rengeteg ajándékot, finom ételeket küldtek neki. Ilyenkor Hofi megjegyezte, hogy régen Hoffmann Géza sokat volt éhes, de akkor senki nem hívta meg ebédelni. Hofi Gézát már sokan hívják ebédelni, csak már nem éhes - jegyezte meg.
Kerülte a nyilvánosságot, boltba sem járt vásárolni, megközelíthetetlen volt. Szeretett otthon lenni, egész nap jórészt pizsamában, atlétatrikóban, mezítláb járkált. Olykor persze kimozdult. Az egyik műsorához rabruha kellett, s azt mondták, személyesen menjen be érte a Markóba. Néhány fogvatartottat éppen arra kísértek, meglátták a humoristát, s elkezdtek röhögni, azt hitték, Hofit is letartóztatták.
Imádta a vadászatot, több mint ezer nagyvadat ejtett el, s még akkor is vadászott, amikor szemműtétje volt. Ambrus Péter azt is elmeséli, hogy emiatt átalakították a vadászfegyverét. Bár a puskát a beteg jobb szeméhez emelte, mégis a bal szemével nézhetett bele. Pesti lakása tele volt trófeákkal és aranylemezekkel. Egész pályafutása alatt ötmillió hanghordozót adott el... Otthona egyik szobájába csak ő és a felesége léphetett be. Hofi érzékeny volt arra, hogy a velük élő anyósa se takarítson ott.
Szívesen pihent visegrádi nyaralójában, ahol az építkezéskor ügyelt arra, hogy minden fából készüljön. Büszke volt arra, hogy miközben a környék összes nyaralójába betörtek, az övébe sosem, mert tudták, hogy az "a" Hofié. Szerette a pezsgőt, a gyógyszereit is mindig pezsgővel vette be. Ha a nyaralójában bontott pezsgőt, a dugót mindig a visegrádi vár felé lőtte azzal, hogy "A királyok üdvözlik a királyokat!"
Ambrus Péter lejegyezte, hogy nagybátyja nem törődött a szellemi hagyatékával, senkinek nem adta át a szakmai tudását, nem vállalt gyereket sem. Nem volt rendszerető, 2002. április 9-én este
mégis szépen elrendezgette a szekrényében a kitüntetéseit, a díjait.
Másnap hajnalban, hatvanöt évesen, álmában meghalt.

( Mix Online)