Hofi az előző rendszerben az építő kritikát képviselte egyrészt, másrészt a "kádári kisember" "agyafúrtságát", bizalmatlanságát a "felül lévőkkel" szemben. Ellenzéki is volt, de egyben jól illeszkedett a rendszer logikájához az általa megjelenített világkép. Pl. Hofinak az volt az egyik kedvenc témája, hogy "mindenki lop" és "mindenki lustálkodik". Ennek kettős értelme volt. Egyrészt ez azt jelentette, hogy bírálja a rendszert (a közönség el volt ájulva, hogy milyen bátor ez a Hofi, mert ha mindenki lusta és lop, akkor bizony a pártfunkcik is lusták és lopnak, és ezt mondani hú de bátor). Másrészt azt is jelentette, hogy a "kisember"-hez egy kettős üzenetet közvetített: (1) Te is lopsz és lustálkodsz, úgyhogy nincs morális alapod elégedetlennek lenni, hanem elégedj meg azzal, ami van; (2) vigasztalás: néha rossz, meg igazságtalan a rendszer, de azért legalább lopunk és lustálkodunk, tehát "megtaláljuk a számításunkat".
Hofi tehát zseniális sűrítményét adta a kádári gondolkodásnak mint olyannak, miközben szórakoztatta az embereket. Ezért jelentős előadóművész. Azt is látni kell, hogy teljesen szerves része volt a rendszernek, miközben mellékhatásként erősítette egy kicsit a passzív ellenállás, a "kisemberi" furfang szellemét. Amit ő csinált, az nem feszültséglevezetés volt, hanem a rendszer építő kritikája. Egyszerre mentegette a rendszert és vigasztalta az embereket. Üzenete: "Milyen szerencsénk van ezzel a Kádárral, mert ő ért a nyelvünkön, szegényt kötik a körülmények, de azért jóságos apa ő". Ez különösen látszik a sakkos előadásában, ami egy humoros Kádár-dicsőítés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.