- Ismertük egymást, de alig találkoztunk. Olyan szervusz-helló volt a kapcsolatunk. Én soha nem fogom tudni azt produkálni, mint ő, viszont az alaphelyzet is más. Talán én is viszonylag elég széles réteget tudok megszólítani, de olyan széleset, mint Géza - főleg a hetvenes években - nem. Mindent el lehet neki nézni, mert az a tény, hogy hosszú éveken át tízmillió embert röhögtetett, a takarítónőtől az egyetemi tanárig, egy elképesztő teljesítmény.
A sóderomba nem akart eljönni. Érzékeny embernek tartottam, aki nemigen tudja elviselni, ha nem ő a primadonna. Pedig, ha eljön, én akár kézen is álltam volna neki! Őt biztos, hogy nem dumáltam volna le!Február 24-én, a Terror Háza megnyitója után elmentem a Hofi-kabaréra. Addig soha sem láttam színpadon! Leültem a lépcsőre, mert már csak ott volt hely. Úgy hittem, a műtétek után már egy megfáradt, már nem annyira sziporkázó embert látok majd. Iszonyú beteg volt már, de az, amit ott a színpadon csinált, az hihetetlen! Azt kellett mondanom magamnak, hogy "Sanyi, fel kell a gatyát kötni! Még nincs itt az ideje a trónfosztásnak!" Örülök, hogy kedves képet őrzök róla, és remélem, ha pici kiadásban is, de azért én is tovább viszek valamit abból, amit képviselt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.